Sziasztok! Szeretném mégegyszer megkönni Nektek, hogy olvastátok a blogom, remélem tetszett! Nagyon hálás vagyok, tényleg hihetetlenül sokat jelent! Ennek vége, de már el van kezdve egy új.. nem hiszem hogy annak mostanság lesz folytatása.. Amúgy itt megtalálhattok bármikor, szívesen fogadom az e-mailokat de Facebookon és Twitteren is egyaránt elérhető vagyok.
Itt az új blogok linkje, nézz be.:)! http://wiwiimellie-story.blogspot.hu/ http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/
Sok puszi, Wiwii.xoxo
2013. március 31., vasárnap
~20~ part II.
Sziasztok! Őszinte leszek bántott hogy nem tetszik senkinek a befejező rész ezért gondoltam hogy írok egy másikat. Nem láttam még ilyet, de gondoltam hogy csak én lehetek ilyen zakkant idióta. Jó olvasást cicuk!;)
* másik blogom már folyamatban van vagy mégsem?! http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/ *
Puszi, Wiwii.x
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
-Jaj Hanna gyere már!-szólt rám Emily.
-Egy pillanat!-vigyorogtam a barátnőmre.
Feltűnően és hangosan sóhajtott egyet, majd kiment a kocsihoz, nekitámasztotta magát és onnan figyelt.
-Ne legyél már ilyen, a tengerpart nem szalad el!-kacsintottam rá.
-Te sosem nősz fel.-mosolygott.
Bepakoltuk a csomagtartóba a szükségesnek ítélt dolgokat, majd mi is beültünk az autóba, felbőgött a motor, és Em nagy örömére elindultunk a csajos napunkra. A nagy rohanás hevébe néha elhanyagoljuk egymást, ritkábban futunk össze, így hetente vagy két hetente kiveszünk egy nap szabadságot és együtt töltjük. Jó, ha az embernek van egy ilyen barátja, akivel kitartanak egymás mellett, jóban, rosszban már évek óta.
Útközben beugrottunk a boltba napolajért, mert azt szépen elfelejtettük. Az utat lényegébe elhülyéskedtük, hangosan 'énekeltünk' a rádióval, meg röhögtünk. Szerintem ha találkoztunk volna egy rendőrrel azonnal bevonta volna a jogsimat, de szerencsére elég kihalt volt az oda vezető út, néha megfordult a fejemben az, hogy lehet hogy eltévedtünk. Amikor meghallottam a sikítozást rögtön tudtam hogy jó helyen járunk.
Kevesebben voltak mint amire számítottunk de ez nem volt gond, kinéztünk egy helyet, majd oda kipakoltunk. A bikinink már rajtunk volt, így csak lekellett vennünk a pólót és a rövidgatyát. Feltettük a napszemcsinket és indulhatott a 'buli'. Kifeküdtünk napozni, majd megmártóztunk a vízbe. Em unszolására beálltunk egy kicsit röpizni, nagyon fárasztó meló, meg kel mondjam, elég hamar kidőltem. A meccs végét a homokban ülve néztem, nyertünk 13:10-re. Örültem neki, így rögtön odaszaladtam hozzájuk és gratuláltam, hirtelen megfordultam és egy ismerős alakot láttam, szám tátva maradt, szinte elsápadtam, azonnal odafordultam Emilyhez és kirángattam a tömegből.
-Emily, te jó ég, nem hiszed el kit láttam!-kezdtem-Szerintem az Louis!-mutattam a távolba.
-Most szerinted ő az, vagy tényleg ő az?-kérdezte majd jobbra nézett.
-Hát öm.. nem tudom...
-Én nem ismerem fel, de lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy csak megártott a nap!-kacsintott.
Megráztam a fejem hátha tényleg elmentek otthonról és képzelődök. Picit visszavonultam a többiektől és arra jutottam, hogy ez nem lehet!
Elindultam a kis 'bár' irányába majd rendeltem magamnak egy koktélt, hátha ez kitisztítja a fejem. Kicsit várnom kellett, így arrébb mentem. Nézelődtem jobbra-balra, hátha felismerek egy két embert de senki nem volt ismerős.
-Kész a koktélod!- szólt a mixer.
-Tessék!-fordult felém valaki és a kezembe adta az italomat, nem láttam ki az, túlságosan a szemembe sütött a nap.
-Köszi!-mosolyogtam rá majd hátat fordítottam.
-Meg se ismersz?- szólított meg valaki.
Először nem voltam benne biztos hogy nekem szól, mert nem igazán hallottam a hangját a többiek beszéde miatt, de mikor megérintette a vállam akkor biztossá vált, így felé néztem.
-Uramisten.-szó szerint leesett az állam, a poharamat majdnem elejtettem, ott állt velem szembe Lou...
-Öhm..bocsi, talán próbáljuk meg még egyszer.Szia.-hangom rekedtes volt, de nem csoda.
-Hello.-vigyorgott még mindig.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy, hogy nyaralok.-válaszolt.-Na és te?
-Emlékszel Emlyre?Vele vagyok itt, csajos napot tartunk!
* másik blogom már folyamatban van vagy mégsem?! http://iwasperfectforhim.blogspot.hu/ *
Puszi, Wiwii.x
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
-Jaj Hanna gyere már!-szólt rám Emily.
-Egy pillanat!-vigyorogtam a barátnőmre.
Feltűnően és hangosan sóhajtott egyet, majd kiment a kocsihoz, nekitámasztotta magát és onnan figyelt.
-Ne legyél már ilyen, a tengerpart nem szalad el!-kacsintottam rá.
-Te sosem nősz fel.-mosolygott.
Bepakoltuk a csomagtartóba a szükségesnek ítélt dolgokat, majd mi is beültünk az autóba, felbőgött a motor, és Em nagy örömére elindultunk a csajos napunkra. A nagy rohanás hevébe néha elhanyagoljuk egymást, ritkábban futunk össze, így hetente vagy két hetente kiveszünk egy nap szabadságot és együtt töltjük. Jó, ha az embernek van egy ilyen barátja, akivel kitartanak egymás mellett, jóban, rosszban már évek óta.
Útközben beugrottunk a boltba napolajért, mert azt szépen elfelejtettük. Az utat lényegébe elhülyéskedtük, hangosan 'énekeltünk' a rádióval, meg röhögtünk. Szerintem ha találkoztunk volna egy rendőrrel azonnal bevonta volna a jogsimat, de szerencsére elég kihalt volt az oda vezető út, néha megfordult a fejemben az, hogy lehet hogy eltévedtünk. Amikor meghallottam a sikítozást rögtön tudtam hogy jó helyen járunk.
Kevesebben voltak mint amire számítottunk de ez nem volt gond, kinéztünk egy helyet, majd oda kipakoltunk. A bikinink már rajtunk volt, így csak lekellett vennünk a pólót és a rövidgatyát. Feltettük a napszemcsinket és indulhatott a 'buli'. Kifeküdtünk napozni, majd megmártóztunk a vízbe. Em unszolására beálltunk egy kicsit röpizni, nagyon fárasztó meló, meg kel mondjam, elég hamar kidőltem. A meccs végét a homokban ülve néztem, nyertünk 13:10-re. Örültem neki, így rögtön odaszaladtam hozzájuk és gratuláltam, hirtelen megfordultam és egy ismerős alakot láttam, szám tátva maradt, szinte elsápadtam, azonnal odafordultam Emilyhez és kirángattam a tömegből.
-Emily, te jó ég, nem hiszed el kit láttam!-kezdtem-Szerintem az Louis!-mutattam a távolba.
-Most szerinted ő az, vagy tényleg ő az?-kérdezte majd jobbra nézett.
-Hát öm.. nem tudom...
-Én nem ismerem fel, de lehet hogy igazad van, de az is lehet hogy csak megártott a nap!-kacsintott.
Megráztam a fejem hátha tényleg elmentek otthonról és képzelődök. Picit visszavonultam a többiektől és arra jutottam, hogy ez nem lehet!
Elindultam a kis 'bár' irányába majd rendeltem magamnak egy koktélt, hátha ez kitisztítja a fejem. Kicsit várnom kellett, így arrébb mentem. Nézelődtem jobbra-balra, hátha felismerek egy két embert de senki nem volt ismerős.
-Kész a koktélod!- szólt a mixer.
-Tessék!-fordult felém valaki és a kezembe adta az italomat, nem láttam ki az, túlságosan a szemembe sütött a nap.
-Köszi!-mosolyogtam rá majd hátat fordítottam.
-Meg se ismersz?- szólított meg valaki.
Először nem voltam benne biztos hogy nekem szól, mert nem igazán hallottam a hangját a többiek beszéde miatt, de mikor megérintette a vállam akkor biztossá vált, így felé néztem.
-Uramisten.-szó szerint leesett az állam, a poharamat majdnem elejtettem, ott állt velem szembe Lou...
-Öhm..bocsi, talán próbáljuk meg még egyszer.Szia.-hangom rekedtes volt, de nem csoda.
-Hello.-vigyorgott még mindig.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Hát mondjuk úgy, hogy nyaralok.-válaszolt.-Na és te?
-Emlékszel Emlyre?Vele vagyok itt, csajos napot tartunk!
2013. március 11., hétfő
~20~
Sziasztok!:)Na hát eljutottunk idáig, itt az utolsó rész, szeretnélek titeket megkérni arra, hogy aki addig nem írt nekem, az most tegye meg.Tetszett a sztori?Remélem igen, KÖSZÖNÖM annak aki végig olvasta és nem hagyott itt.:)Ehhez, semmi ihletem nem volt...Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
Puszi,Wiwii.xoxo
~huszonhat évesen~
*Hanna szemszöge*
Egy két óra alatt olvastam el több év történéseit.Újra átéltem az eseményeket, milyen jó is volt akkor vele, mennyire fájt a csalódás, a szakítás.Könnyeim csak úgy záporoztak , már annyiszor belegondoltam abba, hogy mi lett volna..ha nem ment volna el.Talán akkor még együtt lennék és az ő jegyese lennék?Azt se tudom mi van vele, van e családja, felesége, barátnője.Nem akarok tőle már semmit, csak azt szeretném tudni, hogy ő is egy jó emlékként gondol vissza rám, mint én rá.Lehet, hogy ezt a naplót nem is kellett volna megtalálnom, talán hiba volt felbolygatni a rég elfeledett dolgokat.
Beszélni akarok vele!Képes lennék mindent felborítani és kockáztatni, csak azért hogy még egyszer találkozzak Louval.Ültem a régi szobám ágyán, és csak erre tudtam gondolni, újra szerelmes tininek éreztem magam, aki a kiszemeltje képe láttán olvadozik.Csak mosolyogni tudtam magamon.
-Drágám gyere,Kristina már bepakolt!-szólt Ty.
-Egy pillanat!-válaszoltam, majd a táskám mélyére süllyesztettem a vastag 'füzetet'.
Visszatettem a párnákat a helyükre, majd a fürdőszobába mentem megigazítani a sminkemet, hisz le rí az arcomról, hogy sírtam.Lemostam az elkenődött festéket, majd elővettem a szemceruzámat és újból kihúztam vele a szememet.Tettem egy kis alapozót az arcomra, mert észrevehetően piros árnyalatba öltözött az elmúlt percekben,végül az epres szájfényemből tettem az ajkamra.Vettem egy mély levegőt majd lementem, már csak rám vártak, magamra varázsoltam a már jól ismert ál mosolyomat, és így tipegtem végig a házon.
-Akkor nem megyünk?-'vigyorogtam'.
-De persze, induljunk!
Bepakoltuk a cuccokat a hatalmas autóba, majd elindultunk a reptérre.Hát igen van ami nem változik, anya új házat vett Miamiba és most oda költözik, nem tudom ennek mi értelme, de inkább nem állok le vele vitatkozni.Az út csendben telt, teljesen kívülállónak éreztem magam,ők jól elbeszélgettek az új lakásról és már azt is eltervezték, hogy kimegyünk meglátogatni.Bírom az ilyen előre eltervezett kötelező programokat.
Megvártuk anyával a repülőt, azaz egy óra maga volt a pokol, nem bírtam egy helyben ülni, ők pedig csak beszéltek.Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy rohadtul nem érdekel milyen tengerpartok vannak Miamiba, de nem tettem.
Arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok és hátra ültem, csak néztem ki az ablakon.Elég messze lakunk a reptértől és a közlekedés is szar volt, így mikor már fél órája utaztunk, a telefonomat is elkezdtem böngészni.Írtam egy pár SMS-t Emilynek hogy valamikor összefuthatnánk és csinálhatnánk egy csajos napot, mivel már ő is Londonban lakik négy éve.Feltűnt, hogy vagy tíz perce egy helyben állunk, ezért előre hajoltam a barátomhoz.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Valami baleset történt, így itt fogunk dekkolni egy ideig.-válaszolt egy féloldalas mosollyal.
Lebénultam.Jó pár emlék kép rohamozta meg az elmémet, alig bírtam őket kitörölni, -vagyis inkább jó mélyre elsüllyeszteni-most pedig egy szempillantás alatt az összes előjött.
Úgy éreztem magam mint egy elmebajos.Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rá gondoljak, de nem igazán jött össze, végül inkább az alvás mellett döntöttem.Alig húsz perc szunyókálás után kiabálásra ébredtem, még mindig ugyanott álltunk ahol eddig.Remek.Feltápászkodtam magam ülő helyzetbe, majd körbe néztem, nem viselték valami jól az autósok ezt a nagy dugót.Nem tudtam magammal mit kezdeni, és ezt Ty is észre vette, mert bekapcsolta a rádiót.Elkezdtünk 'táncolni' a jó számokra, közben nevettünk,a sok mocorgás után eléggé elfáradtam, így becsuktam a szemem és megint eldőltem a hátsó ülésen, és így beszélgettünk.Minden békés és nyugodt volt csak én nem miután meghallottam a rádióba a Little Things-t.
Beszélni akarok vele!Képes lennék mindent felborítani és kockáztatni, csak azért hogy még egyszer találkozzak Louval.Ültem a régi szobám ágyán, és csak erre tudtam gondolni, újra szerelmes tininek éreztem magam, aki a kiszemeltje képe láttán olvadozik.Csak mosolyogni tudtam magamon.
-Drágám gyere,Kristina már bepakolt!-szólt Ty.
-Egy pillanat!-válaszoltam, majd a táskám mélyére süllyesztettem a vastag 'füzetet'.
Visszatettem a párnákat a helyükre, majd a fürdőszobába mentem megigazítani a sminkemet, hisz le rí az arcomról, hogy sírtam.Lemostam az elkenődött festéket, majd elővettem a szemceruzámat és újból kihúztam vele a szememet.Tettem egy kis alapozót az arcomra, mert észrevehetően piros árnyalatba öltözött az elmúlt percekben,végül az epres szájfényemből tettem az ajkamra.Vettem egy mély levegőt majd lementem, már csak rám vártak, magamra varázsoltam a már jól ismert ál mosolyomat, és így tipegtem végig a házon.
-Akkor nem megyünk?-'vigyorogtam'.
-De persze, induljunk!
Bepakoltuk a cuccokat a hatalmas autóba, majd elindultunk a reptérre.Hát igen van ami nem változik, anya új házat vett Miamiba és most oda költözik, nem tudom ennek mi értelme, de inkább nem állok le vele vitatkozni.Az út csendben telt, teljesen kívülállónak éreztem magam,ők jól elbeszélgettek az új lakásról és már azt is eltervezték, hogy kimegyünk meglátogatni.Bírom az ilyen előre eltervezett kötelező programokat.
Megvártuk anyával a repülőt, azaz egy óra maga volt a pokol, nem bírtam egy helyben ülni, ők pedig csak beszéltek.Legszívesebben rájuk szóltam volna, hogy rohadtul nem érdekel milyen tengerpartok vannak Miamiba, de nem tettem.
Arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok és hátra ültem, csak néztem ki az ablakon.Elég messze lakunk a reptértől és a közlekedés is szar volt, így mikor már fél órája utaztunk, a telefonomat is elkezdtem böngészni.Írtam egy pár SMS-t Emilynek hogy valamikor összefuthatnánk és csinálhatnánk egy csajos napot, mivel már ő is Londonban lakik négy éve.Feltűnt, hogy vagy tíz perce egy helyben állunk, ezért előre hajoltam a barátomhoz.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Valami baleset történt, így itt fogunk dekkolni egy ideig.-válaszolt egy féloldalas mosollyal.
Lebénultam.Jó pár emlék kép rohamozta meg az elmémet, alig bírtam őket kitörölni, -vagyis inkább jó mélyre elsüllyeszteni-most pedig egy szempillantás alatt az összes előjött.
Úgy éreztem magam mint egy elmebajos.Minden erőmmel azon voltam, hogy ne rá gondoljak, de nem igazán jött össze, végül inkább az alvás mellett döntöttem.Alig húsz perc szunyókálás után kiabálásra ébredtem, még mindig ugyanott álltunk ahol eddig.Remek.Feltápászkodtam magam ülő helyzetbe, majd körbe néztem, nem viselték valami jól az autósok ezt a nagy dugót.Nem tudtam magammal mit kezdeni, és ezt Ty is észre vette, mert bekapcsolta a rádiót.Elkezdtünk 'táncolni' a jó számokra, közben nevettünk,a sok mocorgás után eléggé elfáradtam, így becsuktam a szemem és megint eldőltem a hátsó ülésen, és így beszélgettünk.Minden békés és nyugodt volt csak én nem miután meghallottam a rádióba a Little Things-t.
2013. március 7., csütörtök
~19~
Sziasztok!Ez az utolsó előtti rész, én nagyjából meg vagyok vele elégedve, szerintem le tudtam írni az érzéseket.Nem sokára jön az utolsó fejezet...Jó olvasást!
Puszi,Wiwiii.xoxo
Tudtam hogy egyszer vége lesz de nem gondoltam volna hogy most, nem voltam rá felkészülve egyáltalán nem.Az én tündérmesém itt és most véget ért, a hercegnő kidobta a hercegét.Gondoltam, hogy ez nem tart majd örökké de egy kicsit hosszabbra számítottam és nem így kellett volna szakítani.Nem végződik minden happy end-del.Az élet, nem egy vígjáték, nincs senki aki megmondaná hogy éld, mikor mit tegyél, mikor mit mondj.Nem lehet mindig helyesen cselekedni egyszerűen az lehetetlen.Az élethez kompromisszumok kel kötni, alkalmazkodni kel a másikhoz.Gyáva vagyok, megfutamodtam az előtt, mielőtt megpróbáltam volna..Nem ismerek magamra, már annyi mindent kibírtam de most egyszerűen nem tudtam mást tenni úgy érzem ezt kellett tennem.
Haragudnom kellene rá, hisz elmegy, itthagy egyedül és mégcsak nem is szólt.Egy nap múlva indulnak az első állomásra, öt hónapig távol lesz.Most szenvedjek öt hónapig?Más mit tett volna..?Ugyan ezt!Nem..?De nem vagyok rá mérges, még most is nagyon szeretem.Biztos, most azt hiszi, hogy azért szakítottam vele,mert már nem szeretem, pedig ez rohadtul nem így van!Magamra haragszom...Akkor felnőttként viselkedtem mikor nem kellett, most meg, olyan vagyok mint egy tíz éves.Ügyes vagy Hanna, ezt elintézted!;)
Össze kel szednem magam, muszáj!Nem küldhetem saját magam padlóra!A világ sem áll meg, azért mert nekem fáj, ugyanúgy megy tovább minden, senki nem fog az én problémámmal törődni és ezt nem is várhatom el!
Álomba sírtam magam, de pár óra múlva felébredtem és csak rá tudtam gondolni, megint.Semmivel nem tudtam elterelni a figyelmem,mikor becsuktam a szemem Lou jelent meg előttem.Annak a két percnek az eseményei cikáztak a fejembe, újra és újra lejátszódott bennem.
-Figyelj Hanna, mondanom kel valamit.-kezdte majdhogynem remegő hanggal.
-Nekem bármit elmondhatsz!-bíztattam.
-Először is, tudnod kel hogy szeretlek-fogta meg a kezem-és nem akarlak emiatt elveszíteni.-nézett rám.
-Én is nagyon szeretlek.-mosolyogtam majd megcsókoltam.
-A turnénk nemsokára kezdődik.-szólalt meg több perces csend után.
-Mé-mégis mikor?-érdeklődtem, de nagyon féltem a választól.
-Holnap.-válaszolt, majd rám nézett.
-És ezt nem lehetett volna elmondani, mondjuk sokkal hamarabb?-fakadtam ki.
-Én sajnálom, fogalmam nem volt, hogy kezdhetnék hozzá.-szabadkozott.
-Nem lehetsz ennyire felelőtlen Lou!Mi lesz így...mi lesz így velünk?-hangon alig volt hallható.
-Hát mi lenne?-értetlenkedett.
-Louis ÖT hónapi távol leszel..nem élem túl.-temettem a kezembe az arcomat.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Arra, hogy szakítanunk kel, ez így nem fog menni.A világ másik felén leszel Lou, én pedig itt egyedül.-zokogtam.
-Neked ennyit jelentek?-láttam rajta hogy ő is a sírás szélén áll...
Ez rosszabb mint emlékeztem jegyeztem meg keserűen magamba, de ez persze még a fele se volt a veszekedtünk, de azt nem tudtam felidézni..egyszerűen nem ment.Csak az járt a fejembe, hogy még egyszer, utoljára elmondjam neki, hogy nagyon szeretem.Újra erőt vett rajtam a zokogás, nem tudtam mit tenni ellene, sosem éreztem még magam ilyen gyengének, ilyen sebezhetőnek..
2013. március 2., szombat
~18~
Sziasztok!Mindjárt jön a mindentmegváltoztató rész, kiderül, hogy happy end lesz e a vége a sztorinak.Remélem várjátok már!Ebbe a részbe nem igazán tudtam mit írni, ezért unalmas lett és rövid.Sajnálom..DE a következő kárpótolni fog!;).Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
..öt nappal később...
Kedves Naplóm!
Az elmúlt napok nagyon eseménytelenek voltak, Louval még mindig nem találkoztam, pont ma egy hete, a legszebb az egészben az, hogy még telefonon is csak kétszer beszéltünk.Üresnek érzem magam nélküle, borzalmas, de holnap végre találkozunk, vagyis azt ígérte..Már nem tudom mit higgyek, bízom benne, azzal nincs gond, tudom hogy szeret..vagy talán mégse..Lehet, hogy titkol valamit de ha megcsalt volna akkor azt a srácok elmondták volna..Komolyan, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba és nem mondja el mit miért csinál én be fogok golyózni!
Tom nagyon jó arc, próbál felvidítani Laurával együtt, ma este bulizni voltunk, hát nem igazán úgy sült el ahogy ők azt gondolták.Nem lett jobb kedvem, bár egy időre elfelejtettem hogy miért is vagyok szomorú.Hát igen, talán több alkoholt fogyasztottam mint amennyit kellett volna, így elég sokáig rosszul voltam és feküdtem,talán akkor egy kicsit kialudtam magam.Jaj, hát igen napok óta csak pár órát alszom, egyszerűen nem tudok, folyamatosan kattog az agyam.
Emilyt már az őrületbe kergettem szerintem, mert nem veszem fel neki a telefont, sőt senkivel nem akarok beszélni, talán ha Louis hívna felvenném..Vagy mégse.Annyira ki vagyok rá akadva, nem értem miért élvezi azt, hogy az őrületbe kerget?!De ha tovább folytatja ezt a 'nem beszélek a barátnőmmel' viselkedését, akkor kénytelen leszek új ruhatárat beszerezni, mert a fagyis dobozok már tornyosulnak az ágyam mellett.Sajnos nem vagyok az a fajta akin ez az édességmennyiség nem látszódik meg, biztos vagyok benne hogy már felszedtem minimum öt kilót.Remek,olyan leszek mint egy viziló!Az a legviccesebb az egészben, hogy most ez a legkisebb problémám, nem érdekel ha nem férek bele a legszebb ruhámba!
Annyira ragaszkodok hozzá, sosem szerettem még ennyire senkit mint őt, az a gondolat hogy elveszítem, hogy egy másik lánnyal van sírásra kényszerít.Úgy érzem nem tudnék mást szeretni csakis Őt..
Puszi,Wiwii.xoxo
..öt nappal később...
Kedves Naplóm!
Az elmúlt napok nagyon eseménytelenek voltak, Louval még mindig nem találkoztam, pont ma egy hete, a legszebb az egészben az, hogy még telefonon is csak kétszer beszéltünk.Üresnek érzem magam nélküle, borzalmas, de holnap végre találkozunk, vagyis azt ígérte..Már nem tudom mit higgyek, bízom benne, azzal nincs gond, tudom hogy szeret..vagy talán mégse..Lehet, hogy titkol valamit de ha megcsalt volna akkor azt a srácok elmondták volna..Komolyan, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba és nem mondja el mit miért csinál én be fogok golyózni!
Tom nagyon jó arc, próbál felvidítani Laurával együtt, ma este bulizni voltunk, hát nem igazán úgy sült el ahogy ők azt gondolták.Nem lett jobb kedvem, bár egy időre elfelejtettem hogy miért is vagyok szomorú.Hát igen, talán több alkoholt fogyasztottam mint amennyit kellett volna, így elég sokáig rosszul voltam és feküdtem,talán akkor egy kicsit kialudtam magam.Jaj, hát igen napok óta csak pár órát alszom, egyszerűen nem tudok, folyamatosan kattog az agyam.
Emilyt már az őrületbe kergettem szerintem, mert nem veszem fel neki a telefont, sőt senkivel nem akarok beszélni, talán ha Louis hívna felvenném..Vagy mégse.Annyira ki vagyok rá akadva, nem értem miért élvezi azt, hogy az őrületbe kerget?!De ha tovább folytatja ezt a 'nem beszélek a barátnőmmel' viselkedését, akkor kénytelen leszek új ruhatárat beszerezni, mert a fagyis dobozok már tornyosulnak az ágyam mellett.Sajnos nem vagyok az a fajta akin ez az édességmennyiség nem látszódik meg, biztos vagyok benne hogy már felszedtem minimum öt kilót.Remek,olyan leszek mint egy viziló!Az a legviccesebb az egészben, hogy most ez a legkisebb problémám, nem érdekel ha nem férek bele a legszebb ruhámba!
Annyira ragaszkodok hozzá, sosem szerettem még ennyire senkit mint őt, az a gondolat hogy elveszítem, hogy egy másik lánnyal van sírásra kényszerít.Úgy érzem nem tudnék mást szeretni csakis Őt..
2013. február 25., hétfő
~17~
Sziasztok!A blog összesen 20 fejezetből fog állni, ami aztjelenti, hogy már a vége fele vagyunk.Remélem tetszett mindenkinek a Louisos rész, szerintem a hosszával nincs semmi baj a minősége meg..hát..:'DDNagyon fájó, hogy a nézettség csökken..ezt a három fejezetet birjátok ki, kérlek.. Jó olvasást!
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Arra számítottam hogy Louis mellett ébredek, de otthon a saját ágyamban keltem fél hétkor.Elvégeztem a reggeli előkészületeket majd a stúdióba indultam, pár perc erejéig összetalálkoztam Laurával dumáltunk egy kicsit,büszkén számoltam be neki a kis szabadságomról.Beavatott hogy mik történtek a napokban, meglepett hogy egy gyakornok is van köztünk.Odamentem és bemutatkoztam az új srácnak, meglepően kedves és szimpatikus volt felajánlottam hogy majd meló után körbevezetem, hisz ez az elő napja itt.Elkezdtünk dolgozni, imádom hogy itt pörög az élet,Tom csak ült és figyelmesen kémlelt minket, nem tetszett hogy nem szólt bele a dolgok menetébe.Majd beszélek vele erről is.Minden a fejetetejére állt mert valaki elírt valamit és ki se látszottunk a munkából, szerencsére jó csapat vagyunk és hamar megoldjuk az ilyen kisiklásokat.A főnök kettőre jött amit teljesen elfelejtett mindenki, így nagy meglepetésként ért, mikor belépett.Nevetségesen nézhettünk ki; megdöbbent arc, ajtóra irányított tekintett.
A fárasztó megbeszélés után, az új fiút ígéretem szerint körbevezettem, jól elbeszélgettünk a kis körút alatt.Sok mindent megtudtam róla, például a szülei kiakadtak mikor tényként közölte velük, hogy Londonba utazik egy fotós gyakornoki állás miatt.Ügyvédnek, vagy komoly szakmára szánták a kicsi fiacskájukat.Hm ez pech.Meglepett,. hogy még a barátnőjét is otthagyta az utazás miatt, nagyon komolyan veszi, ez egyben jó és rossz is.Az ismerkedésünk addig tartott, amíg el nem értünk a házamig, ott elváltak útjaink, de nem sok időre, hisz holnap a stúdióba találkozunk ismét.
Amint beléptem a lakásba, rávetettem magam a kanapéra és feküdtem egy darabig, meg se bírtam mozdulni.Előhalásztam a mobilom és felhívtam Louist, de kinyomott.Először nem értettem miért, majd megnyugtattam magam azzal, hogy még biztos próbán van és nincs ideje telefonálni.Átöltöztem majd csináltam egy kis kultúrát a kanapén azután lehoztam a laptopom és bekapcsoltam a TV-t.Megnéztem az e-mailjaimet, majd Skypeon csetelni kezdtem pár régi barátommal, köztük Emilyvel is.Elmondtam neki hogy mi történt ma, mire ő is mesélni kezdett, jó volt hallani hogy neki remek napja volt.Később megint megpróbáltam felhívni a barátomat, sikerült is hisz nem nyomott ki.Elég durva hangnembe közölte velem, hogy miért nem bírom megérteni hogy nem tudja felvenni a rohadt telefonját és ne hívkáljam, ha lesz ideje majd megcsörget.Ezek után, könnyes szemmel nyomtam ki a hívást, majd rosszkedvűen folytattam a laptopom nyomkodását.
Puszi,Wiwii.xoxo
Kedves Naplóm!
Arra számítottam hogy Louis mellett ébredek, de otthon a saját ágyamban keltem fél hétkor.Elvégeztem a reggeli előkészületeket majd a stúdióba indultam, pár perc erejéig összetalálkoztam Laurával dumáltunk egy kicsit,büszkén számoltam be neki a kis szabadságomról.Beavatott hogy mik történtek a napokban, meglepett hogy egy gyakornok is van köztünk.Odamentem és bemutatkoztam az új srácnak, meglepően kedves és szimpatikus volt felajánlottam hogy majd meló után körbevezetem, hisz ez az elő napja itt.Elkezdtünk dolgozni, imádom hogy itt pörög az élet,Tom csak ült és figyelmesen kémlelt minket, nem tetszett hogy nem szólt bele a dolgok menetébe.Majd beszélek vele erről is.Minden a fejetetejére állt mert valaki elírt valamit és ki se látszottunk a munkából, szerencsére jó csapat vagyunk és hamar megoldjuk az ilyen kisiklásokat.A főnök kettőre jött amit teljesen elfelejtett mindenki, így nagy meglepetésként ért, mikor belépett.Nevetségesen nézhettünk ki; megdöbbent arc, ajtóra irányított tekintett.
A fárasztó megbeszélés után, az új fiút ígéretem szerint körbevezettem, jól elbeszélgettünk a kis körút alatt.Sok mindent megtudtam róla, például a szülei kiakadtak mikor tényként közölte velük, hogy Londonba utazik egy fotós gyakornoki állás miatt.Ügyvédnek, vagy komoly szakmára szánták a kicsi fiacskájukat.Hm ez pech.Meglepett,. hogy még a barátnőjét is otthagyta az utazás miatt, nagyon komolyan veszi, ez egyben jó és rossz is.Az ismerkedésünk addig tartott, amíg el nem értünk a házamig, ott elváltak útjaink, de nem sok időre, hisz holnap a stúdióba találkozunk ismét.
Amint beléptem a lakásba, rávetettem magam a kanapéra és feküdtem egy darabig, meg se bírtam mozdulni.Előhalásztam a mobilom és felhívtam Louist, de kinyomott.Először nem értettem miért, majd megnyugtattam magam azzal, hogy még biztos próbán van és nincs ideje telefonálni.Átöltöztem majd csináltam egy kis kultúrát a kanapén azután lehoztam a laptopom és bekapcsoltam a TV-t.Megnéztem az e-mailjaimet, majd Skypeon csetelni kezdtem pár régi barátommal, köztük Emilyvel is.Elmondtam neki hogy mi történt ma, mire ő is mesélni kezdett, jó volt hallani hogy neki remek napja volt.Később megint megpróbáltam felhívni a barátomat, sikerült is hisz nem nyomott ki.Elég durva hangnembe közölte velem, hogy miért nem bírom megérteni hogy nem tudja felvenni a rohadt telefonját és ne hívkáljam, ha lesz ideje majd megcsörget.Ezek után, könnyes szemmel nyomtam ki a hívást, majd rosszkedvűen folytattam a laptopom nyomkodását.
2013. február 20., szerda
'Louis szemszöge' +1
Sziasztok!Ez lenne a kis extra rész, örülnék neki ha mondanátok róla véleményt, hogy mennyire basztam el, elég fura egy fiú szemszögéből írni.Szerintem elég hosszú lett.A sok szóismétléstől már én is kiakadtam...sajnálom.A vége egy kicsit...majd meglátjátok.;) Jó olvasást!
-Harry segíts már az Isten szerelmére!-szóltam a barátomnak mikor a kocsiból emeltem ki a nehéz .
-Jaj ne már hogy nem bírsz el egy TV-t.-pimaszkodott.
-Tessék,drágám.-adtam a kezébe a becsomagolt plazma TV-t.
-Hu basszus.-kapott a derekához mikor letette a földre.
Csak egy győztes mosollyal az arcomon bámultam rá, majd hagytam hogy egyedül cipekedjen, még az ajtót is rácsuktam, de azt csak véletlenül.Miután a nagyszájú barátom becipelte a nem rég vásárolt műszaki cikket,kidőlt a kanapén, majd erőt vett magán és a segítségemmel felvittük a hálószobába.Komolyan ennek az idiótának a következő ötlete az lesz, hogy szereljünk a laptopjának asztalt a fürdőkád felé.Ezt megtartom magamnak, mert még a végén a gúnyolódásomból egy újabb elpazarolt délután lesz.
Megkönnyebbülten ültem az Xbox előtt és játszottam Harryvel mikor megszólalt a mobilom,Hanna hívott.
-Szia kicsim!-vettem fel a telefont.
-Hello!-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Figyelj, itt van Emily nem érsz ma rá, örülnék neki ha találkoznátok.
-De ráérek, csak Hazzánál vagyok, gyertek ide SMS-be küldöm a címet!
-Köszönöm, imádlak!
-Én is édes!-majd letette a telefont.
Bepötyögtem Styles címét, majd elküldtem.Felvázoltam a haveromnak hogy mi lesz de nem igazán izgatta magát, folytatta tovább a játékot, míg én idegesen járkáltam fel-alá a lakásban.Mi van ha nem tetszem a barátnőjének?A csajok hallgatnak a legjobb barátnőjükre nem?Mi lesz ha lebeszéli rólam?
-Ülj már le!-szólt rám Hazza.
Sóhajtottam egyet, majd letelepedtem a kanapéra és bekapcsoltam a hifit, gondoltam egy kis zene eltereli a gondolataimat.Így is lett, beszélgetni kezdtünk a legjobb spanommal mikor valaki tekintetét éreztem magamon, oldalra fordultam és Hanna állt ott egy félénknek tűnő lánnyal.
-Sziasztok!-szólalt meg mosolyogva a lány.
-Hello!-köszöntük egyszerre Hazzával, miközben a barátnőm a nyakamba ugrott, majd a banda társamat is üdvözölte.
-Üdv, már sokat hallottam rólad!-lépett oda feltehetően Emily.
-Én rólad.-kacsintottam majd megöleltem, ahogy észleltem kicsit meglepte a közvetlenségem.
Leültünk az ebédlőbe, majd ismerkedtünk egy kicsit, nagyon jó arc a csaj, már értem miért legjobb barátnők.Szinte befejezik egymás mondatait, tudják mikor mire gondol a másik, ez lenyűgöző de egyben ijesztő is!Láttam hogy Em kicsit még mindig zavarban van, ezért elküldtem Harolddal hogy mutassa meg neki a házat, én pedig elmentem valami kaját csinálni.Gondoltam Hanna addig ellesz magának.
Mikor ki mentem megmondani a társaságnak hogy a spagetti nem túl ehető, a barátnőmet pillantottam meg, amint Dasty-val játszik.Nagyon édesek voltak, de sajnos megfordult és elhesegette a cicát, amint meghallotta Hazza kuncogását.
-A kaja odaégett.-vallottam be mikor bementünk a konyhába.
-Érzem.-röhögött Emily majd kinyitott egy ablakot.
-Na nem baj, nekünk úgyis mennünk kel.-mosolygott Hanna, majd elbúcsúztak és már le is léptek.
Nem sokkal később én is hazamentem, otthon már csak rendetraktam és mentem aludni, hisz holnap hosszú napunk lesz, próba..
Reggel úgy keltem mint akit fejen vágtak.Elmentem zuhanyozni, majd embert faragtam magamból és felöltöztem kis híján elkéstem de még időben (ugyan utolsóként) befutottam.Kezdetét vette az unalmas próba, még mindig holdkórosak voltunk, így érdekesen kezdődött a nap.Például; Zayn elfelejtette hogy ő jön ment a zene, mi pedig álltunk és néztünk egymásra.Gondoltam ez pár óra múlva tök vicces lesz, de még most se röhögök rajta.A menedzsment már tépte a haját, mivel használhatatlanok voltunk, de egy kis idő múlva már egész jól ment minden.
-Zayn ne legyél már hülye!-röhögtem mikor Harry telójával fényképezgette magát.
-Most miért?Legyen már valami jó is benne.-kacsintott majd maga mellé rántott.
Készítettünk pár idióta képet magunkról a mobillal, majd visszatettük a helyére mert már vészesen közel volt a kis göndör barátunk.Kajáért ment, amolyan reggeliért megjegyzem, fél tizenkettőkor, úgyhogy inkább ebéd.Niall nem bírta befogni a száját és csak azt hallgattuk hogy ő milyen éhes, már nem evett tíz órája.Idiótákkal vagyok körülvéve de ezt eddig is tudtam.
Mikor végre elszabadultunk semmihez nem volt kedvem, de Harry meggyőzött így vele mentem bulizni.Hazamentünk és elkészültünk, negyed tizenegykorra volt megbeszélve a találkozó így bőven volt időm.Írtam egy SMS-t Hannának,de miután elküldtem rájöttem hogy felesleges volt, hisz már alszanak, holnap gondolom korán kelnek mivel Emily megy vissza Magyarországra.Amíg ezen merengtem, odaértem a megbeszélt helyre, kiszálltam a kocsiból már a barátom ott volt, rám várt.
-Hé bocs hogy késtem.-mentegetőztem.
-Nem para, én is most jöttem.
-Kik jönnek még?-érdeklődtem.
-Pár haverom, ismered őket, de gyere menjünk, ott vannak!-mutatott jobbra.
Követtem.Igaza volt, velük már tényleg találkoztam nagyon nagy parti arcok, velük nem lehet unatkozni.
Berobogtunk a szórakozóhelyre és egyik ital követte a másikat ezzel az időérzékünk is elveszett.A nagy táncolás közepette hívott kel Liam hogy három órakor, hogy miért nem vagyok otthon.Először azon voltam fennakadva, hogy honnan tudja, hogy nem vagyok otthon, másodszor pedig az idő hallatán rögvest kijózanodtam.Gyorsan megkerestem Hazzát, hogy mennünk kel, mivel holnap azaz ma is próba van.Hoppá.
Kinyitottam az egyik szemem, majd a másikat is majd felfedeztem hogy ismeretlen helyen vagyok.Felültem az ágyba és körbe néztem és Harryt pillantottam meg magam mellett.Annyira csak nem voltunk részegek...hát nem is, mert Liam jött be az ajtón.
-Jó hogy felkeltél már.-kezdte haragosan.
-Mi történt?-sóhajtottam.
-Buliztatok.-adott konkrét választ, majd folytatta- De még semmi, mert időben vagyunk!
-Időben?Mégis hova megyünk?-értetlenkedtem.
-Hát a próbára,megkértem Pault, hogy egy órával később kezdjünk.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt fél tíz, tízre kel ott lenni.Igyekezz!
Li kiment én pedig visszadőltem az ágyba, majd az hálótársamat kezdtem ébresztgetni,először sikertelenül, majd egyszerűen lelöktem az ágyról.
-Te mit csinálsz?-nyöszörgött a földön fekvő barátom.
-Fel akarlak kelteni és nézd, sikerült.-vigyorogtam.
Ez feldobta a napom, majd azzal a cuccal amit Liam hozott nekem, bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam, reméltem hogy Haz is ugyanígy tesz.
A próba abból állt, hogy a stylist és Zayn veszekednek, mivel ő nem hajlandó olyan öltözetben megjelenni amit Tori kiválasztott.A fejem megfájdult a vitájuktól, de elismerésem a csajnak, én már hozzávágtam volna az összes olyan dolgot ami nem tetszik neki.Paul erre jött be és inkább elengedett minket, mert neki is ezt kellett volna hallgatnia.Megértem.
Felhívtam Hannát és megkérdeztem hogy nem e jön át, természetesen igennel válaszolt.Kicsit készültem, rendeltem kaját mire ideér, és a saját ábrázatomon is javítottam egy kicsit.Újra megcsináltam a hajam és átöltöztem majd megterítettem az asztalt.A hangulat kedvéért még egy gyertyát is tettem az asztal közepére.
Kopogást hallottam, tudtam hogy a barátnőm az, így mosolyogva nyitottam ajtót, majd lepakolt és megcsókolt.
-Na mit csinálunk?-kérdezte.
-Hát..először eszünk.-mondtam röhögve.
-És utána?-kíváncsiskodott tovább.
-Majd meglátod!-villantottam egy perverz vigyort,majd behúztam a konyhába.
-Nahát te aztán kitettél magadért.-ölelt meg.
Evés közbe sokat beszélgettünk arról, hogy mit csináltak a barátnőjével amíg itt volt.Elmesélte az aquaparkos kalandjukat, amiből leszűrtem, hogy a jövőre néztem nem származik semmi jó abból, hogyha összeengedem ezt a két csajt.
-Amúgy ugye nem volt baj, hogy kínait ettünk?
-Nem, nagyon szeretem.-válaszolt.
Betelepedtünk a nappaliba egy kicsit filmezni, mivel ráhagytam a filmválasztást, így egy nyálas romantikus vígjátékot indított el mire visszatértem a popcornnal.
-Muszáj ezt?-kérdeztem, majd bevetettem a kiskutya szemeket.
-Aha.-nézett ugyanígy.
Sóhajtottam egyet, azaz beletörődtem a sorsomba és a képernyőre tapasztottam a szemem.Halál unalmas volt,nem tudtam mit csinálni így elég gyakran járkáltam.Most épp kóláért jöttem ki, de Hanna is követett.
-Csak nem unod a filmet?Pedig ép akcióznak.-nevettem.
-Nem unom, csak veled jobb tölteni az időt és ha már itt tartunk jobb csinálni mint nézni.-kacérkodott.
Hangos röhögésbe kezdtem az iménti mondata hallatán, de nem hagyta sokáig mivel ajkaival letámadta az enyémeket.Rövid csókcsata után feltettem az asztalra és így folytattuk.
-Gyere, menjünk vissza nézni a filmet.-váltam el tőle, mire egy értetlen pillantást kaptam, biztos arra várt, hogy rávetem magam.
Visszamentünk és elhelyezkedtünk a kanapén.Mikor végignéztük a filmet még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy holnap már mennie kel dolgozni és nagyon sok munkája lesz.Elmeséltem neki én is, hogy mik történtek a próbán, mikor megcsörrent a telefonja, a legjobb barátnője, Em hívta hogy nincs semmi baja már otthon van.
Puszi,Wiwi.xoxo
'Louis szemszöge'
-Harry segíts már az Isten szerelmére!-szóltam a barátomnak mikor a kocsiból emeltem ki a nehéz .
-Jaj ne már hogy nem bírsz el egy TV-t.-pimaszkodott.
-Tessék,drágám.-adtam a kezébe a becsomagolt plazma TV-t.
-Hu basszus.-kapott a derekához mikor letette a földre.
Csak egy győztes mosollyal az arcomon bámultam rá, majd hagytam hogy egyedül cipekedjen, még az ajtót is rácsuktam, de azt csak véletlenül.Miután a nagyszájú barátom becipelte a nem rég vásárolt műszaki cikket,kidőlt a kanapén, majd erőt vett magán és a segítségemmel felvittük a hálószobába.Komolyan ennek az idiótának a következő ötlete az lesz, hogy szereljünk a laptopjának asztalt a fürdőkád felé.Ezt megtartom magamnak, mert még a végén a gúnyolódásomból egy újabb elpazarolt délután lesz.
Megkönnyebbülten ültem az Xbox előtt és játszottam Harryvel mikor megszólalt a mobilom,Hanna hívott.
-Szia kicsim!-vettem fel a telefont.
-Hello!-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Figyelj, itt van Emily nem érsz ma rá, örülnék neki ha találkoznátok.
-De ráérek, csak Hazzánál vagyok, gyertek ide SMS-be küldöm a címet!
-Köszönöm, imádlak!
-Én is édes!-majd letette a telefont.
Bepötyögtem Styles címét, majd elküldtem.Felvázoltam a haveromnak hogy mi lesz de nem igazán izgatta magát, folytatta tovább a játékot, míg én idegesen járkáltam fel-alá a lakásban.Mi van ha nem tetszem a barátnőjének?A csajok hallgatnak a legjobb barátnőjükre nem?Mi lesz ha lebeszéli rólam?
-Ülj már le!-szólt rám Hazza.
Sóhajtottam egyet, majd letelepedtem a kanapéra és bekapcsoltam a hifit, gondoltam egy kis zene eltereli a gondolataimat.Így is lett, beszélgetni kezdtünk a legjobb spanommal mikor valaki tekintetét éreztem magamon, oldalra fordultam és Hanna állt ott egy félénknek tűnő lánnyal.
-Sziasztok!-szólalt meg mosolyogva a lány.
-Hello!-köszöntük egyszerre Hazzával, miközben a barátnőm a nyakamba ugrott, majd a banda társamat is üdvözölte.
-Üdv, már sokat hallottam rólad!-lépett oda feltehetően Emily.
-Én rólad.-kacsintottam majd megöleltem, ahogy észleltem kicsit meglepte a közvetlenségem.
Leültünk az ebédlőbe, majd ismerkedtünk egy kicsit, nagyon jó arc a csaj, már értem miért legjobb barátnők.Szinte befejezik egymás mondatait, tudják mikor mire gondol a másik, ez lenyűgöző de egyben ijesztő is!Láttam hogy Em kicsit még mindig zavarban van, ezért elküldtem Harolddal hogy mutassa meg neki a házat, én pedig elmentem valami kaját csinálni.Gondoltam Hanna addig ellesz magának.
Mikor ki mentem megmondani a társaságnak hogy a spagetti nem túl ehető, a barátnőmet pillantottam meg, amint Dasty-val játszik.Nagyon édesek voltak, de sajnos megfordult és elhesegette a cicát, amint meghallotta Hazza kuncogását.
-A kaja odaégett.-vallottam be mikor bementünk a konyhába.
-Érzem.-röhögött Emily majd kinyitott egy ablakot.
-Na nem baj, nekünk úgyis mennünk kel.-mosolygott Hanna, majd elbúcsúztak és már le is léptek.
Nem sokkal később én is hazamentem, otthon már csak rendetraktam és mentem aludni, hisz holnap hosszú napunk lesz, próba..
Reggel úgy keltem mint akit fejen vágtak.Elmentem zuhanyozni, majd embert faragtam magamból és felöltöztem kis híján elkéstem de még időben (ugyan utolsóként) befutottam.Kezdetét vette az unalmas próba, még mindig holdkórosak voltunk, így érdekesen kezdődött a nap.Például; Zayn elfelejtette hogy ő jön ment a zene, mi pedig álltunk és néztünk egymásra.Gondoltam ez pár óra múlva tök vicces lesz, de még most se röhögök rajta.A menedzsment már tépte a haját, mivel használhatatlanok voltunk, de egy kis idő múlva már egész jól ment minden.
-Zayn ne legyél már hülye!-röhögtem mikor Harry telójával fényképezgette magát.
-Most miért?Legyen már valami jó is benne.-kacsintott majd maga mellé rántott.
Készítettünk pár idióta képet magunkról a mobillal, majd visszatettük a helyére mert már vészesen közel volt a kis göndör barátunk.Kajáért ment, amolyan reggeliért megjegyzem, fél tizenkettőkor, úgyhogy inkább ebéd.Niall nem bírta befogni a száját és csak azt hallgattuk hogy ő milyen éhes, már nem evett tíz órája.Idiótákkal vagyok körülvéve de ezt eddig is tudtam.
Mikor végre elszabadultunk semmihez nem volt kedvem, de Harry meggyőzött így vele mentem bulizni.Hazamentünk és elkészültünk, negyed tizenegykorra volt megbeszélve a találkozó így bőven volt időm.Írtam egy SMS-t Hannának,de miután elküldtem rájöttem hogy felesleges volt, hisz már alszanak, holnap gondolom korán kelnek mivel Emily megy vissza Magyarországra.Amíg ezen merengtem, odaértem a megbeszélt helyre, kiszálltam a kocsiból már a barátom ott volt, rám várt.
-Hé bocs hogy késtem.-mentegetőztem.
-Nem para, én is most jöttem.
-Kik jönnek még?-érdeklődtem.
-Pár haverom, ismered őket, de gyere menjünk, ott vannak!-mutatott jobbra.
Követtem.Igaza volt, velük már tényleg találkoztam nagyon nagy parti arcok, velük nem lehet unatkozni.
Berobogtunk a szórakozóhelyre és egyik ital követte a másikat ezzel az időérzékünk is elveszett.A nagy táncolás közepette hívott kel Liam hogy három órakor, hogy miért nem vagyok otthon.Először azon voltam fennakadva, hogy honnan tudja, hogy nem vagyok otthon, másodszor pedig az idő hallatán rögvest kijózanodtam.Gyorsan megkerestem Hazzát, hogy mennünk kel, mivel holnap azaz ma is próba van.Hoppá.
Kinyitottam az egyik szemem, majd a másikat is majd felfedeztem hogy ismeretlen helyen vagyok.Felültem az ágyba és körbe néztem és Harryt pillantottam meg magam mellett.Annyira csak nem voltunk részegek...hát nem is, mert Liam jött be az ajtón.
-Jó hogy felkeltél már.-kezdte haragosan.
-Mi történt?-sóhajtottam.
-Buliztatok.-adott konkrét választ, majd folytatta- De még semmi, mert időben vagyunk!
-Időben?Mégis hova megyünk?-értetlenkedtem.
-Hát a próbára,megkértem Pault, hogy egy órával később kezdjünk.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt fél tíz, tízre kel ott lenni.Igyekezz!
Li kiment én pedig visszadőltem az ágyba, majd az hálótársamat kezdtem ébresztgetni,először sikertelenül, majd egyszerűen lelöktem az ágyról.
-Te mit csinálsz?-nyöszörgött a földön fekvő barátom.
-Fel akarlak kelteni és nézd, sikerült.-vigyorogtam.
Ez feldobta a napom, majd azzal a cuccal amit Liam hozott nekem, bementem a fürdőbe és rendbe tettem magam, reméltem hogy Haz is ugyanígy tesz.
A próba abból állt, hogy a stylist és Zayn veszekednek, mivel ő nem hajlandó olyan öltözetben megjelenni amit Tori kiválasztott.A fejem megfájdult a vitájuktól, de elismerésem a csajnak, én már hozzávágtam volna az összes olyan dolgot ami nem tetszik neki.Paul erre jött be és inkább elengedett minket, mert neki is ezt kellett volna hallgatnia.Megértem.
Felhívtam Hannát és megkérdeztem hogy nem e jön át, természetesen igennel válaszolt.Kicsit készültem, rendeltem kaját mire ideér, és a saját ábrázatomon is javítottam egy kicsit.Újra megcsináltam a hajam és átöltöztem majd megterítettem az asztalt.A hangulat kedvéért még egy gyertyát is tettem az asztal közepére.
Kopogást hallottam, tudtam hogy a barátnőm az, így mosolyogva nyitottam ajtót, majd lepakolt és megcsókolt.
-Na mit csinálunk?-kérdezte.
-Hát..először eszünk.-mondtam röhögve.
-És utána?-kíváncsiskodott tovább.
-Majd meglátod!-villantottam egy perverz vigyort,majd behúztam a konyhába.
-Nahát te aztán kitettél magadért.-ölelt meg.
Evés közbe sokat beszélgettünk arról, hogy mit csináltak a barátnőjével amíg itt volt.Elmesélte az aquaparkos kalandjukat, amiből leszűrtem, hogy a jövőre néztem nem származik semmi jó abból, hogyha összeengedem ezt a két csajt.
-Amúgy ugye nem volt baj, hogy kínait ettünk?
-Nem, nagyon szeretem.-válaszolt.
Betelepedtünk a nappaliba egy kicsit filmezni, mivel ráhagytam a filmválasztást, így egy nyálas romantikus vígjátékot indított el mire visszatértem a popcornnal.
-Muszáj ezt?-kérdeztem, majd bevetettem a kiskutya szemeket.
-Aha.-nézett ugyanígy.Sóhajtottam egyet, azaz beletörődtem a sorsomba és a képernyőre tapasztottam a szemem.Halál unalmas volt,nem tudtam mit csinálni így elég gyakran járkáltam.Most épp kóláért jöttem ki, de Hanna is követett.
-Csak nem unod a filmet?Pedig ép akcióznak.-nevettem.
-Nem unom, csak veled jobb tölteni az időt és ha már itt tartunk jobb csinálni mint nézni.-kacérkodott.
Hangos röhögésbe kezdtem az iménti mondata hallatán, de nem hagyta sokáig mivel ajkaival letámadta az enyémeket.Rövid csókcsata után feltettem az asztalra és így folytattuk.
-Gyere, menjünk vissza nézni a filmet.-váltam el tőle, mire egy értetlen pillantást kaptam, biztos arra várt, hogy rávetem magam.
Visszamentünk és elhelyezkedtünk a kanapén.Mikor végignéztük a filmet még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy holnap már mennie kel dolgozni és nagyon sok munkája lesz.Elmeséltem neki én is, hogy mik történtek a próbán, mikor megcsörrent a telefonja, a legjobb barátnője, Em hívta hogy nincs semmi baja már otthon van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)